A bokaficam az egyik leggyakoribb sérülés, amivel páciensek felkeresnek. Sokan egy rossz lépéshez, sportolás közbeni rossz mozdulathoz vagy egyszerű megbotlásra vezetik vissza. Gyakran elhangzik az is: „csak egy ficam volt”, majd néhány nap pihentetés után a mindennapi élet visszatér a megszokott kerékvágásba.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a bokaficam magától nem gyógyul meg teljesen – csak „elmúlik a fájdalom”.
Pedig a kettő nem ugyanaz.
Mi történik valójában bokaficam során?
Bokaficam esetén a szalagok megnyúlnak vagy részlegesen sérülnek. Ezek a képletek felelősek az ízület stabilitásáért. A sérülés után a szervezet ugyan elindítja a gyógyulási folyamatot, de ez nem jelenti azt, hogy az eredeti stabilitás is helyreáll.
Gyakran alakul ki egyfajta „rejtett instabilitás”, amely elsőre nem feltűnő, de hosszabb távon problémát okozhat.
Sok páciens számol be arról, hogy:
- bizonytalan érzése van a bokájában
- könnyebben megbicsaklik ugyanazon az oldalon
- sportolás közben nem mer teljes súllyal ráállni
- időnként visszatérő fájdalmat érez
- a sérülés helyétől eltérő más ízületben vagy környékén kezdődik fájdalom
- a sérült testrész kímélete miatt más ízületet fog extrán terhelni
Ezek nem véletlen jelenségek, hanem annak jelei, hogy a boka nem nyerte vissza teljes funkcióját.
Miért nem elég a pihentetés?
A bokaficam után természetes reakció a pihentetés, jegelés (max 5 perc), tehermentesítés. Ezek valóban fontosak az akut szakaszban. Azonban a sérülés speciális manuális kezelése és a stabilitás visszaépítése eredményezhet hosszú távon jól terhelhető ízületet.
A probléma ott kezdődik, amikor a felépülés az akut ellátásnál megáll.
A szalagok gyógyulása mellett az idegrendszeri kontroll – azaz az egyensúly, az ízületi helyzetérzékelés és a kötőszöveti rendszer– is sérül. Ha ez nem kerül helyreállításra, a boka stabilitása hiányos marad.
Ez az oka annak, hogy sokaknál újra és újra előfordul a ficam, távolabb fájdalom keletkezik, a sérült testrész nem vagy nem jól terhelhető.
Mit jelent a valódi felépülés?
A teljes felépülés nem csak azt jelenti, hogy már nem fáj.
Akkor beszélhetünk valódi gyógyulásról, ha:
- a boka stabil
- a mozgástartomány teljes
- nincs bizonytalanságérzés
- a terhelést (pl. sport, futás) panaszmentesen viseli
Ehhez legtöbbször célzott rehabilitációra van szükség.
Hogyan tud segíteni a gyógytornász?
Gyógytornászként azt tapasztalom, hogy a bokaficam utáni kezelés sokszor túl későn kezdődik – amikor már visszatérő problémák alakultak ki.
A megfelelően felépített terápia több lépésből áll:
- fájdalmak, diszkomfortok, sérülések manuális „kikezelése” -okok megszűntetése (fdm technika, manuálterápia)
- a mozgástartomány visszaállítása
- az izmok megerősítése
- az egyensúly és koordináció fejlesztése
- a helyes terhelés visszatanítása
A páciensek gyakran meglepődnek, hogy mennyit számítanak a célzott manuális kezelések és gyakorlatok. Sok esetben már néhány alkalom után stabilabbnak érzik a bokájukat, és magabiztosabban mozognak.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha a bokaficam után:
- még hetek múlva is fájdalom jelentkezik
- bizonytalannak érzi az ízületet
- visszatérően „kimegy” a boka
- sportolás közben nem mer terhelni
- ha törést vagy lágyrész sérülést diagnosztizáltak képalkotó technikával (rtg, UH, CT, MRI)
- ha a sérült terület ödémás, elszíneződött, fájdalmas, a mozgások nem vagy nem teljes terjedelemben kivitelezhetőek
akkor érdemes komolyan venni a tüneteket.
Ezek azt jelzik, hogy a boka nem állt helyre teljesen, és önmagától valószínűleg nem is fog.
A tapasztalat az, hogy minél hamarabb történik meg a megfelelő rehabilitáció, annál kisebb az esélye a későbbi, akár krónikussá váló problémáknak.
Sokan utólag mondják, hogy bárcsak már az első sérülés után foglalkoztak volna vele tudatosabban – mert egy „egyszerű ficam” hosszú távon sokkal többet jelenthet, mint gondolták.